Kora reggel van, az ablakon kihajolva egy zöldes láp életének halk zajait hallgatom. Gananoque városkában vagyok, a festői szépségű Ezer-szigeten. A házak rusztikusak, az utcák csendesek, némelyik ház teraszán mókusok tömik be a reggeli makkot. A táj picit kopár, hiszen Kanadában még csak most jött meg a tavasz. A partra érve már látok néhány szigetet, kisebbek és nagyobbak is vannak, gyönyörűek. Az oldalukban felbukkan egy-egy kunyhó, ház, de van olyan sziget, ahol csak egy fa van és néhány bokor. Több, mint 1800 szigetből áll Ezer-sziget. A Szent Lőrinc folyó túloldalán már Amerika van, ha jól tudom, néhány sziget oda tartozik. Gananoque viszont még az Ontárió tó mellett van, és már itt is vannak szigetek. A rózsaszín gumicsizmám nem a hegyi terepre fejlesztették ki, de azért lemászok a vízhez, mert látok ott néhány elhagyott stéget és csónakot. Átvergődök némi mocsáron is, feltornázom magam kisebb sziklákon, végül felkúszok egy kidőlt fára és innen szemlélem a tájat. Minden csendes és nyugodt. Az Ontárió tó vize szép tiszta, és az év nagy részében elég hideg. Később visszakeveredek Gananoque kis utcáira, fotózom a rusztikus házakat, a megviselt teraszokat, ablakokat. Ottawa felé még látok jópár szigetet a Szent Lőrint folyón, néhányat le is fotóztam, hogy ti is láthassátok 🙂

Picture

Picture Picture

Picture

 Picture 

Picture

Picture Picture