Izland a világ egyik legszebb országa. Isten mindent belerakott, amit egy természetet imádó turista élete során látni szeretne. Fogott egy nagy maréknyi juhot, egy zsák érdekes sziklát, trollokat, fókákat, bálnákat, lundákat, durva sörényű pónikat, megszámlálhatatlanul sok vízesést, süvöltő szelet, némi esőt, egy csipet napsütést, gleccsereket, majd mindezt megsózta furcsa ételekkel, összegyúrta felhőket karcoló hegyekkel, felgyújtotta, elhajította az óceánba, és ebből lett Izland. Egy olyan sziget, ahol autózva percenként változik a táj. Néhány kilométernyi lávaszikla után hirtelen zöldellő hegyoldalak között találjuk magunkat, juhokra dudálva. Innen belerongyolunk egy felhőbe a hegytetőn, utána folyók felett suhanunk át. A fekete homokú tengerparton már meg sem lepődünk. Ezt a fekete homokot néhol több méternyi habos hullám zabálja fel, másutt sodródó gleccserek karcolják partját. Vízeséseket minden percben látunk – van, ahol kisebbek, van, ahol rekordméretűek állják utunkat. Van, ami bazaltok között zuhan a mélybe, van, amiből iszunk, némelyik mögé pedig be is sétálhatunk, hogy bőrig áztassuk magunkat a vízpárában. Egy szakadék mellett izlandi pónikat simogatunk, az óceán partján megállva pedig Atom juhokat terelget nekem… Gyapjukat hullámosra fújja a szél. Biztos ebből szövik az izlandi manók a meleg pulóvereket. 🙂 Finom, meleg bárányleves segít felmelegedni egy Isten háta mögötti büfében. A másik asztalnál félbevágott, sült juhfejeket esznek, de savóban érlelt koshere is kérhető az étlapról. Második éjjel egy repülőroncs mellől kémleljük a színesen cikázó sarki fényt, és ámulunk. Semmihez nem hasonlítható a látvány. 10 nap Izlandon kevés volt, de a sziget mindent megadott nekünk, amire csak vágyhattunk…

 

Picture