Késő nyári héder a Balatonon (2.rész) - Az áhított Világbüfé

Hol is tartottam? Áh, Balaton, nyaralás, háváj meg dizsi. Igen, pont itt. Tihanyi romantikus túránk, meg a füredi sétányon átsétálós élmények után egy Atom által nagyon várt helyszín, a Világbüfé meglátogatása következett. Nos, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg, hogy milyen is ez a hely. Király. Eszméletlenül hangulatos, kihagyhatatlan és felejthetetlen. “Pihenjetek meg nálunk!” – mondta a srác, aztán le is heveredtünk egy bódészerű izébe, ami tele volt mintás párnákkal, és a tetejéről egy virágmintás lampion lógott. Mindenfelé színes szalagok, koinoborik, meg díszes terítők ékesítették a Világbüfét. Szerettem itt lenni, jó zene szólt, amikor megérkeztünk épp egy általam sokat dúdolt Yonderboi szám ment. Órákat heverésztünk itt Tónival. Ő banános lassit, én pedig házi limonádék tömkelegét öntöttem magamba, miközben a díszes párnás, nádtetős bódéból átköltöztünk a napozóágyakhoz. Innen csodálatos kilátás nyílik a Balatonra. Egyébként itt tényleg minden a pihenésről szól, vannak sátrak, függőágyak, bárhol, bármikor elfekhetünk, heverészhetünk, sőt, akár el is aludhatunk. Bringásoknak tényleg ideális, ha pihenni szeretnének. Ez nem amolyan beülős büfé, ez inkább egy beheveredős hely. Szerettem, és nagy szeretettel ajánlom mindenkinek, aki arra jár, akár kocsival, akár biciklivel, hajóval, repülővel, villamossal, tengeralattjáróval, alagútfúró pajzzsal, vagy ‘mittudomén’. Több óra erőteljes lustálkodás után sikerült visszaindulnunk Fövenyesre, aztán lesunnyogtunk egy késő délutáni mártózásra. Jelentem, a víz hideg volt, de idén még nem fürödtem a Balatonban, szóval belevetettem magam a “fagyos” habokba. Nem mondanám, hogy órákig pancsoltunk. Ezután a csendes házikók között visszakeveredtünk a gesztenyesori nyaralóba, megvacsiztunk, hülyéskedtünk, pókot irtottam, majd álomra hajtottuk a fejünket.

Vannak e képek? Persze, hogy vannak, tessék szépen megnézni…! 🙂