Délelőtt 11 óra van, vagyis az az én időzónámban kora reggelnek számít. Útrakelek eme tavaszi reggelen, hogy beszerezzem az ebédrevaló zsákmányállatot. Na jó, csak a sarki zöldségesig jutottam, smink nélkül, napszemüvegben nem is mertem messzebbre merészkedni. “Paraj” – olvasom kiírva egy kis fatáblán. Mi a fene az a paraj? – Hasított belém jó mélyen a kérdés. Kerülgettem, nézegettem, a paradicsomok mögül gyanakvóan méregettem ezt a micsodát. Meg is szagoltam egy pillanatra, de semmi. Mi még soha nem találkoztunk, arra emlékeznék. Nem hagyott nyugodni a dolog, bepötyögtem az okos mobilba. Jött is a válasz: a paraj = spenót. Jaaaaj, tényleg! A bolt közepén ért szégyenemben csak nevetni tudtam magamon. Akkor ebédre spenótot főzök, gondoltam, ha már ilyen csúnyán leszerepeltem a zöldségesbolt lakói előtt. Volt otthon fagyasztott spenót, azt dobtam fel némi mezei parajjal… 🙂 Anyukám mindig főtt krumplival és főtt tojással tálalta, én is azt készítettem mellé. Gyerekkoromban is szerettem a spenótot. Meg a Popejt 🙂 Egyszerű, egészséges, laktató és még finom is.

Első találkozásom a parajjal lejjebb görgetve látható:

VÉGE!