PictureAz utóbbi napokban/hetekben a tél megmutatta, hogy mégiscsak van hó a tarsolyában. Örültem a fehér bundának, amit magára öltött a város. Amikor elkezd esni a hó, hirtelen minden csöndbe borul, csak a hó ropogását hallani, és érezni az évszak illatát. Szorongat a hideg, beázik az összes cipőm, és a lábujjaimat órákon keresztül kell újraéleszteni, de akkor is szeretem, ha havazik. A januári hóeséseket mindig nagy hévvel és lelkesedéssel örökítettem meg. Már korán reggel felhúztam a három zoknimra a csizmát, és mentem, hogy lássam a havat. Most sokan örülnek a szűnni nem akaró havazásnak… Az utcákon láttam hógolyózó felnőtteket, kergetőző gyerekeket, meg hóban ugrándozó kajla kutyákat csaholni. Jó ilyenkor sétálni, fotózni, elmélkedni. Mivel a tél leginkább a szürkeségről, a színek hiányáról és a hidegről szól, gondoltam megörökítem a januári mindennapjaimat fekete fehérben. Ritka dolog ez tőlem, hiszen köztudott, hogy az élénk színeket, sőt, a határtalan színkavalkádot szeretem. Ma sok helyett esett a hó, Apáéknál és Aniéknál sem maradt senki szárazon. 🙂 Képekben most én is elmesélem behavazódott mindennapjaimat…