Üdv újra itt kedves olvasók, bizonyára azt hittétek, hogy elvesztem a vidéki élet “sűrűjében”. Most egy igazán színes, ízes, vidéki beszámolót hoztam nektek, méghozzá a második kissomlyói nyarunkról. Sokan kérdezik, milyen itt az élet a város után, mit lehet itt csinálni?

Mi leginkább annak örülünk, amikor semmit nem lehet/kell csinálni, elvagyunk itt a lelassult környezetben, a furcsa kis életvitelünkkel.

 Persze azért mi is szeretnénk részei lenni a közösségnek, hiszen annak ellenére, hogy talán kétszáz ember lakik itt, egész sok a fiatal, akik elég jó arcok! 🙂 Anti Szombathely előtt kilenc évig itt lakott, ő már ismert néhány embert, amikor ideköltöztünk. Annak idején családostól költöztek ide Érdről. Én teljesen a nulláról indultam ismeretségileg, de a másfél év alatt úgy érzem sikerült szereznem néhány barátot annak ellenére, hogy kicsit antiszociális típus vagyok.

Sokat nehezít a dolgon, hogy hétvégente dolgozunk, így nekem idén is kimaradt a Rák fesztivál (amit a hegyen lévő kráterban tartanak), és falunapon is dolgozni fogok. Pedig tényleg szuper lenne egy kicsit elvegyülni. Viszont ősszel és télen is vannak bandázások, akkor egy kicsit jobban bele tudunk folyni a kissomlyói vérkeringésbe! 🙂 Tavasszal egyébként voltam gyógynövénytúrán a falu és környékbeliekkel, Anti segített májusfát állítani, illetve ő Rák fesztiválra is felnézett. A helyi színtársulat (Somolygók) életébe is bekapcsolódott, ahol egy nagyon izgalmas előadást hoztak létre Kelemen Zoli rendezésében. Én közben Dorka és Máté gyerektáborában is besegítettem Szilanyóként, és néha még vacsorázni is hívnak minket, szóval azért nem maradunk ki mindenből. 🙂

Ez a bejegyzés most leginkább arról fog szólni, hogy milyen a nyár itt vidéken, hogy néz ki ilyenkor az otthonunk, miket főzünk, milyen impulzusok érnek minket. Amolyan ízek, imák, szerelmek (és macskák) stílusban. 🙂 Néhány fotóhoz lesz egy kis leírás is, jó böngészést az eddigi nyári telós fotóim között!

Aki fordult már le Kissomlyóra a 84-es útról, rögtön ebbe a csodás látványba ütközik. Ez számomra egy nagyon ikonikus fa, azt jelképezi, hogy hazaértem.


Akik instagramon követnek, már rengeteg képet láthattak a konyhánkról. Viszont akik csak itt a blogon nézelődnek, azoknak elmesélem, hogy akárcsak a házunk nagy részét, a konyhánkat is saját kezűleg raktuk össze. Atom és Faterom lambériázott, én pedig lefestettem mindent fehérre, a régi ajtókat pedig szürkére.

Szerettük volna meghagyni a házunk vidékies jellegét, és nem akartunk megválni az itt lévő régi bútoroktól sem, ezért szinte mindent felújítottunk!

Nem is volt kérdés, hogy ezt a régi teatűzhelyet megtartsuk e, egyszerűen mindketten beleszerelmesedtünk Antival. A konyhai asztal és a székek is itt voltak már, ráadásul ezek alapból fehérre voltak festve, úgyhogy ezekhez nem nyúltunk. Bár épp azon gondolkozom, hogy átfestem őket valami vidám színűre, hogy kicsit bolondosabb legyen a konyha.

Szerettük volna, hogy a falak ne legyenek üresek, ezért sok helyen vannak polcok, fali képek, egyéb dekorációs elemek. Szerintem a modern és a régies, vidékiesebb stílust jól össze lehet harmonizálni, ezért nem féltem betenni ebbe a modern enteriőrbe a nagymamámtól kapott régi olajos vázát.

Amikor Kissomlyóra költöztünk, már vegetáriánus voltam, így az itt töltött másfél év alatt a konyhámban nem sült semmiféle hús. A fotókon is vegetáriánus ételek vannak, itt például ikeás zöldséggolyó és mindenféle sült zöldség van terítéken.

Bringázás közben felfedeztünk Kissomlyó és Jánosháza között egy ilyen csinos kis mákvirág mezőt. Ezt is nagyon szeretem a vidéki életben, hogy egyik évben napraforgó, másik évben búza, mákvirág, kukorica, repce van a körülöttünk lévő földeken. Persze a legjobban az erdős részeket kedvelem.

A macskák eléggé bírják az ittlétet, igaz, ők nem mehetnek ki, mivel egész életükben szobacicák voltak. Viszont a házban nagyon sok hely van, ahol kedvükre aludhatnak egész nap. A kedvencük természetesen a nagy ablak, amit azért csináltattunk, hogy majd milyen jó lesz itt hesszelni, olvasgatni… Úgy kicsit nehéz, hogy a macskák mindig befoglalják! 🙂

Ahogy fentebb is írtam, a régi bútorokat megtartottuk, és felújítottuk. Ezt a kis komódot is én festettem le, most tárolóként és könyvespolcként funkcionál.

Ez még a szülinapi tortám volt tavasz végén, de gondoltam megmutatom nektek is. Fatima barátnőm sütötte, mennyei volt ízre, és kinézetre is! 🙂

A kertünk mögött idén búzaföld volt, nemrég aratták le. Sokat járok ki ide, a közeli réten virágokat szedek, vagy csak figyelem a természetet. Amikor a városban laktunk, nagyon hiányzott az, hogy csak úgy kisétáljak valahová, ahol egyedül lehetek. Ide akár egy szál pizsamában is kijöhetnék, biztosan nem találkoznék össze senkivel, csak fácánokkal, vagy őzekkel.

Ez itt kéremszépen egy répatorta, amit beborítottam a kertben leszedett ehető virágokkal. Nem kell félni a vadvirágoktól, ha kicsit utána nézünk, kideríthetjük, melyikek ehetőek. Persze ezeknek nincs különösebb ízük, inkább az esztétika miatt kerültek rá erre a tortácskára.

A ház minden helyiségében van egy, vagy több váza tele virágokkal. Ezeket mindig a mezőn, vagy a kertben szedem, és imádom, hogy gyakran frissíthetem valami újdonsággal az enteriőrt. Amióta itt lakunk, egyre jobban bolondulok a színekért, mostanában mindig a legrikítóbb színű vadvirágokat szedem egy csokorba.

Közben a nyáron lett egy kiscicánk is, akit a nagyok még nem igazán csípnek, de nagyjából már elfogadták egymást. Frigyesnek hívják, elég hiperaktív, impulzív macska. Még tél végén volt egy másik új cicánk is Safika, aki sajnos elveszett, amit elég nehezen viseltünk. Szerettem volna elterelni a gondolatainkat Safika elvesztéséről, és így jött Frigyes a képbe.

A házunk tele van malinovka printekkel, hiszen nagy rajongója vagyok Juditnak, aki készíti. Az évek alatt elég jóban lettünk, és Judit mindig megajándékoz valami izgalmas printtel, füzetkével, jegyzettömbbel, amiket egytől egyig imádok! A legnagyobb kedvencem ez a SKY print, ami a fesülködőasztalom feletti falon lóg.

Lehet, hgy nem tudjátok, de Kissomlyón van egy hegy is, a Kis-Somlyó hegy egész pontosan. Földrajzilag persze nem hegy, inkább egy nagy domb, de az ittenieknek ez egy hegy, és nagyon büszkék is rá. A hegyen vannak kráterek is, régebben innen bányásztak köveket.

A faluban sok ház, kerítés is ezekből a kövekből épült. Az egyik kráterben szokott lenni a Rák fesztivál, ahová sajnos még nem jutottam el, de remélem jövőre ott tudok lenni! 🙂

Nagyon szeretünk itt a hegyen barangolni, az első évben már elég sok utat felfedeztem. Sokszor sétálok itt egyedül is, ilyenkor gyakran találkozom őzekkel, nyulakkal, rókákkal, és nagyon sokféle madárral. Egyszer Antival láttunk öt hatalmas baglyot elrepülni az egyik fáról, soha nem felejtem el. Bárányokkal, lovakkal is szoktam találkozni, a falubeliek itt legeltetik őket. Nem mellesleg a kilátás is fantasztikus, ezen a képen a pince mögött a falunk egy részét láthatjátok. 

Ő itt Sütike, akit a házzal “megörököltünk”, egyébként Anti nagymamájának a cicája volt. Süti egy igazi kemény arc, van, hogy egy hétre eltűnik, aztán lefogyva, sebekkel tér haza. Egyébként lány, és lassan tíz éves lesz. Eleinte nem kedvelt minket, de Anti nagyon sokat dolgozott azon, hogy végül Sütike is egy bújós, dorombolós ölcica legyen. 🙂 Vele együtt összesen négy cicánk van. Természetesen mindegyik állatunkat ivartalanítottuk, mert felelős állattartók vagyunk! 🙂

A hálószobánk a kedvenc részem a házban. A pöttyöket a Justa nevű olalon megtaláljátok, ezt a retró lámpát pedig a Bonami oldaláról rendeltem. A legtöbben a védőfelszerelés használata kötelező tábláért rajonganak, ezt még tavaly szereztem a Liliomkert piacon. Az egyedi, kézzel készült dolgokat is imádom, mint például a cicás párnát, amit Borarti Art-os Boritól kaptam ajándékba, amikor az Alkoss szabadon! könyvét fotóztuk. Az éjjeliszekrényem feletti polcon pedig egy személyesen nekem készített Haniko alkotás van. Szeretem az ilyen apró, személyes részleteket, szerintem ettől lesz igazán otthonos egy élettér! 🙂

Tavaly ültettem citromfüvet és mentát is, igaz elég rosszul választtottam nekik helyet, nem annyira kedvelik az árnyékot. Ennek ellenére egész szépen bokrosodnak, így bőven jut belőlük a különféle limonádékba, szörpökbe. Egy könyvben láttam hogy így szárral együtt dugják be a kancsóba a növényeket, és ez nagyon tetszett! Azóta én is így csinálom, elég muris! 🙂

Mindig nagyon örülünk, amikor a barátaink lejönnek hozzánk látogatóba, és együtt sütünk, főzünk, eszünk, beszélgetünk! Fatiék már többször is voltak nálunk, sőt, még az első kissomlyói szilveszterünket is együtt töltöttük!

Ő itt Safika, akiről fentebb írtam, hogy elveszett! 🙁 Borzasztóan szerettük, egy igazi, imádnivaló, bújós, kedves cica volt. Hónapokat töltött velünk, aztán egyik nap már nem jött haza. Talán csak továbbállt, vagy valaki befogadta, nem tudjuk. Remélem, hogy jó helyen van! Mivel ő is a nyár része volt, itthagyom ezt a fotót emlékként! Köszi, hogy velünk voltál Safika, rengeteg örömöt okoztál nekünk már abban a néhány hónapban is!

Ez itt a már emlegetett kráter a hegyről. A szélén gyakran nőnek virágok, és lent a kráterben is vannak fák, bokrok. Egyébként nagyon sokféle bogyót lehet szedni a hegyen, amikor Anival (az anyósommal) sétálunk, mindig találunk valami eledelt. Tavasszal cseresznyét, szamócát, nyáron és ősszel almát, szilvát, szőlőt, késő ősszel naspolyát, csipkebogyót, kökényt, húsos somot, galagonyát.

Nos, eddig ez történt a nyáron itt nálunk, remélem élveztétek ezt a kis összefoglalót! Hasonlóval legközelebb majd ősszel jelentkezem, de addig igyekszem más témákban is blogolni! 🙂 Ha szeretnétek napi szinten látni, hogy miket fotózok, akkor pedig kövessetek instagramon (instagram/borcsaphoto), hiszen oda napi szinten posztolom az épp velem történő dolgokat! 🙂 Köszönöm szépen, hogy végignéztétek!